A GREN Lakásprogram előregisztrációs időszaka elindult .
Részleteket az ingyenes regisztráció után van lehetősége megtekinteni a webirodában |
AZ ELŐREGISZTRÁCIÓ VÉGET ÉR nap
:
:
|
VISSZA
Egy zseniális cikket ajánlok és osztok meg én is veletek, amit mindenkinek el kell olvasni ! A szakújságírók e-mailen küldözgetik egymásnak: „Olvastad ? Nem ? Mondj véleményt te is! Szerintem, szuper !” A rengeteg tovább-posztolás okán utóbb nagyon nehéz lett megállapítani, hogy ki az eredeti szerző.
De ez egy túlságosan is jó írás! Ezért is volt az, hogy a keresés addig folytatódott, amíg az eredményre nem vezetett: a szerző – DMITRIJ KALINYICSENKO.
Nyugaton Putyint hagyományosan azért szokták kárhoztatni, hogy a KGB-nél
szolgált. Ezért ez egy kíméletlen, erkölcstelen, stb. ember. Putyint mindenfélével meg szokás vádolni. Ám soha, senki sem vádolta Putyint azzal, hogy nincs esze. Bármivel
is vádolják azonban ezt az embert, az csak megvilágítja a gyors,
analitikus gondolkodásra való, illetve azt a képességét, hogy egy
szempillantás alatt képes legyen meghozni világos, megfontolt politikai
és gazdasági természetű döntéseket.
A nyugati sajtó nemritkán egy olyan nagymesterhez hasonlítja Putyin eme képességeit, aki képes nyilvánosan is villámpartiban szimultánt játszani, egyszerre több sakktáblán. Ha megfigyeljük azokat a legutóbbi fejleményeket, amelyek az amerikai és a nyugati gazdasági életben mentek végbe, akkor elmondhatjuk: Putyin személyisége eme szegmensének értékelésekor a nyugati sajtónak abszolút igaza van.
Dacára a Fox News és a CNN stílusában előadott számtalan győzelmi jelentésnek, a Nyugat gazdasága, élén az amerikaival, mostanra Putyin csapdájába esett. És hogy miként lehetne szabadulni ebből a csapdából, azt Nyugaton senki sem látja: senki sem találja a kiutat. És minél inkább igyekszik a Nyugat kivergődni ebből a csapdából, helyzete annál inkább egyre reménytelenebbé válik.
Mi több, az év harmadik negyedében Oroszország természetes arany vásárlásai példátlanul magas, rekord szinteket értek el. Ez
év harmadik negyedében Oroszország, hihetetlen mennyiségben vásárolt
aranyat, összesen 55 tonnát. Ez több mint amit – a hivatalos adatok
szerint – a világ összes többi országának központi bankjai, együttvéve,
vásároltak! (A 6. ábra mutatja, hogy melyik ország mennyi aranyat
vásárolt: a név szerint felsoroltakon kívül az összes többi központi
bank – egyenként kevesebb, mint egy tonnával – együttvéve 3 tonna
aranyat vett.)
Összességében véve, a világ összes országának központi bankjai 2014
harmadik negyedében 93 tonna drágafémet vásároltak. Összességében ez
volt egy huzamban a 15. olyan negyedév, amikor központi bankok tisztán
aranyat vásároltak. A világ központi bankjai által összesen megvásárolt
93 tonna aranyból Oroszország részesedése, a maga 55 tonnájával, egészen
elképesztő.
Nem is olyan régen brit tudósok ugyanarra a bizonyos következtetésre jutottak, ami pár éve az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának szakvéleményében vált ismertté. Mégpedig: Európa nem tud meglenni az Oroszország felől érkező energiahordozók nélkül.
Azaz olyan aranyárakon, amelyeket az FRS és az ESF a töredékére
szorított le, szemben az olajdollárnak a piaci manipulációk révén
mesterségesen felfújt vásárlóértékével. Egy érdekes tény: az Egyesült
Államokban mára a törvény erejével bír az, hogy az amerikai kormány egy
különleges részlege, az ESF (Exchange Stabilization Fund) – a dollár
árfolyamának stabilizálása céljából – lenyomja az arany árát.
A pénzügyi
világban axiómának számít az a tétel, hogy az arany: az antidollár.–
1971-ben Richard Nixon amerikai elnök becsukta az „aranyablakot”:
megszüntette a dollár szabad átválthatóságát az aranyra – noha azt az
Egyesült Államok korábban, 1944-ben, Bretton Woodsban ezt garantálta.
– 2014-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök kinyitotta ezt az „aranyablakot” – fittyet hányva arra, hogy mit gondolnak és mondanak erről Washingtonban.
Pedig a Nyugat éppen most áldoz óriási erőket és eszközöket arra, hogy lenyomja az arany és az olaj árát. Hogy
ilyenformán, egyrészt, a dollár javára torzítsa el a mostani gazdasági
realitásokat. Másrészt pedig megsemmisítse annak az Oroszországnak a
gazdaságát, amely nem hajlandó a Nyugat engedelmes vazallusának a
szerepére.
A helyzet most,
momentán, az, hogy az olyan csereeszközök, mint az arany és a kőolaj, a
dollárhoz képest aránylag gyengévé és alulértékeltté váltak, ami a
Nyugat kolosszális gazdasági erőfeszítéseinek a következménye.
Putyin pedig, mindeközben, a Nyugat erőfeszítéseivel mesterségesen erőssé tett dollárokért adja el az orosz energiahordozókat. Melyekért azonmód aranyat vásárol fel – mely éppen a Nyugat igyekezetének következtében, most mesterségesen leértékelt. Putyin játszmájában van még egy érdekes momentum: az orosz urán. Melynek köszönhetően ég ma az Egyesült Államok minden hatodik villanykörtéje. Mely uránt Oroszország ma szintén dollárért ad el az Egyesült Államoknak.
Ily módon a Nyugat azzal a dollárral fizet Oroszországnak a kőolajért, a földgázért és az uránért, mely dollár vásárlóértéke, magának a Nyugatnak az igyekezete következtében, mesterségesen magas, a kőolajhoz és a földgázhoz viszonyítva. Ám Putyin csak arra használja ezeket a dollárokat, hogy értük kivonja Nyugatról annak természetes aranyát, amelynek dollárban kifejezett árát éppen a Nyugat szorította le mesterségesen.
Putyinnak ez az igazán ragyogó gazdasági kombinációja olyan helyzetbe hozza a Nyugatot, az USA-val az élen, mint azé a kígyóé, amely dühödten és eltökélten harapdálja saját farkát.
A Nyugat számára felállított gazdasági aranycsapda elgondolása, valószínűleg, eredetileg nem Putyintól származott. Az elgondolás alighanem inkább Putyin gazdaságpolitikai tanácsadójáé, Glazjev akadémikusé.
Különben miként lenne az lehetséges, hogy Glazjev állami hivatalnokot –
akinek feltételezhetően nincs köze az üzlethez –, sok más orosz
üzletemberrel együtt, Washington személy szerint felvétette a nyugati
szankciós listákra? A közgazdász akadémikus Glazjev elgondolását Putyin
ragyogóan megvalósította – miután előzőleg bebiztosította a maga számára
kínai kollégája, Hszi Csin-pin teljes támogatását.
Ezzel
összefüggésben különösen érdekes lehet az Orosz Központi Bank első
elnökhelyettesének, Kszenyija Judajevának a novemberi nyilatkozata. Aki
azt hangsúlyozta, hogy a Központi Bank, szükség esetén, az import kifizetésére bedobhatja aranytartalékait. Nyilvánvaló, hogy a nyugati világ által elfogadott szankciók idején, ez a nyilatkozat a BRICS országainak, mindenekelőtt pedig Kínának szólt. Az, hogy Oroszország az árukért kész nyugati arannyal fizetni – mint kiderült – Kínának nagyon is jól jött. Hogy miért – erről szól az egyik korábbi írás.2
Kína nemrégiben bejelentette, hogy nem növeli tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait (AVT).
Ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi
kapcsolatokban az előbbi deficitje állandóan növekszik (a jelenlegi
egyensúly immár 5 az 1-hez, Kína javára), akkor ez a nyilatkozat,
pénzügyi nyelvről lefordítva azt jelenti:
„A továbbiakban Kína nem fogja tovább növelni dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait”. Vagyis Kína a különböző országokkal folytatott kereskedelméből befolyó dollárjaiért többé nem fog amerikai állami kincstárjegyeket (treasuries) vásárolni. Ahogy azt korábban állandóan tette.Vagyis Kína a jövőben valami másra fogja cserélni azokat a dollárokat, amelyek a továbbiakban nem csupán az Egyesült Államokkal, de általában bármely más országgal való kereskedelméből befolynak – hogy „ne növelje tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait”. És itt jön a legérdekesebb kérdés: mi lesz az, amivel Kína fel fogja váltani a kereskedelemből befolyó dollárjait? Milyen valutára – illetve milyen csereeszközre? A mostani kínai pénzügyi politika elemzése arra enged következtetni, hogy – a kereskedelemből befolyó dollárjait, vagy legalábbis azok jelentős részét – Kína szép csendben aranyra fogja átváltani, ahogy azt már, de facto, teszi is.
Ebből a szempontból az orosz-kínai kapcsolatok pasziánsz kártyajátéka
nagyon szerencsésen alakul mind Moszkva, mind pedig Peking számára. Oroszország
közvetlenül aranyért, annak folyó árán vásárol árukat Kínától. Kína
pedig az aranyért, megint csak annak folyó árán, orosz energiahordozókat
vesz. Ebben az orosz-kínai idillben mindennek van helye: a kínai
áruknak is, az orosz energiahordozóknak is, és az aranynak, mint
kölcsönös elszámolási egységnek is.
A
gondot az fogja okozni a Nyugat számára, hogy a rendelkezésére álló
természetes arany készletei végesek. Ezért minél inkább fog törekedni a
Nyugat arra, hogy a dollárhoz viszonyítva elértéktelenítse a kőolajat és
az aranyat, annál gyorsabb ütemben fognak apadni az egyre olcsóbb
aranyból rendelkezésére álló, ám távolról sem végtelen tartalékai.
Az olajdollárra épülő világmodell arra alapszik, hogy az USA nemzeti
valutája domináns szerephez jutott a világ valutáris rendszerében. Ami
lehetővé teszi, hogy a Nyugat országai – élükön az Egyesült Államokkal –
más országok és népek munkájából, anyagi tartalékaiból éljenek. A
dollárnak a világ valutáris rendszerében játszott szerepe abban áll,
hogy ez a valuta a kereskedelmi ügyletek lezárulásának, végső
fizetőeszköze. Ez azt jelenti, hogy az amerikai dollár, a világ
valutáris rendszerében, a felhalmozás olyan végső csereeszköze, melyet
nincs értelme más csereeszközökre átváltani.
Ám az, amit a BRICS országai – élükön Oroszországgal és Kínával – most csinálnak, az gyakorlatilag megváltoztatja a dollár szerepét és státuszát a világ valutáris rendszerében. Moszkva és Peking együttes akcióinak eredményeként az Egyesült Államok nemzeti valutája, végső csere- és felhalmozási eszközből csak afféle közbülső csereeszközzé változik. Amelynek csupán az a rendeltetése, hogy ezt a közbülső csereeszközt átváltsák egy másik és valóban végleges csereeszközzé: arannyá. Így a dollár gyakorlatilag elveszíti szerepét, mint a csere- és felhalmozás végső eszköze – átadva eme mindkét szerepét egy másik, általánosan elismert, nemzetiségtől és politikától független monetáris eszköznek: az aranynak.
1. Az egyik ilyen eszközt jelentették a színes forradalmak.
2. A másik ilyen eszköz – amit a Nyugat rendszerint akkor vet be, amikor az első eszköz nem válik be –: a katonai agressziók, a bombázások.
Oroszország esetében azonban a Nyugat számára a kettő közül egyik sem alkalmazható: vagy azért, mert lehetetlen, vagy azért, mert elfogadhatatlan.
Mégpedig azért, mert, először is: az orosz lakosság – ellentétben sok más ország lakosságával – semmiképpen sem hajlandó szabadságát, gyermekei jövőjét felcserélni az akár már most rögtön is megkapható nyugati kolbászra. Ez már azokból a nyugati közvélemény-kutatásokból is nyilvánvalóvá válik, amelyekben Putyin népszerűsége rekordmagasságokban található. Például az a személyes barátság, ami Washington favoritját, Navalnijt fűzi McCain szenátorhoz, igen csak nem tett jót sem neki, sem Washingtonnak. Azt követően, hogy erről értesült a sajtóból, az orosz lakosság 98 %-a immár semmi másnak nem tekinti Navalnijt, mint Washington vazallusának, az orosz nemzeti érdekek elárulójának. Ezért azok a nyugati szakértők, akik a valóság talaján állnak, még csak álmodni sem mernek bármiféle színes forradalomról Oroszországban.
A vezető nyugati gazdasági réteg látja a végbemenő jelenségeket, tisztában is van azok lényegével.
A vezető nyugati közgazdászok, kétség kívül, tisztában vannak azzal, hogy a nyugati világ – beleesve Putyin gazdasági aranycsapdájába – milyen mélységesen tragikus és kilátástalan helyzetbe került. Hiszen a Bretton Woods-i megállapodások létrejötte óta mindenki jól tudja azt az alapvető szabályt:
VISSZA
Arany a Kemény Értékálló Valuta
Putyin nagymester zseniális sakk-mattja a Nyugat gazdaságának zsákutcáját és a petrodollár végét jelenti
Egy zseniális cikket ajánlok és osztok meg én is veletek, amit mindenkinek el kell olvasni ! A szakújságírók e-mailen küldözgetik egymásnak: „Olvastad ? Nem ? Mondj véleményt te is! Szerintem, szuper !” A rengeteg tovább-posztolás okán utóbb nagyon nehéz lett megállapítani, hogy ki az eredeti szerző.
De ez egy túlságosan is jó írás! Ezért is volt az, hogy a keresés addig folytatódott, amíg az eredményre nem vezetett: a szerző – DMITRIJ KALINYICSENKO.
A nyugati sajtó nemritkán egy olyan nagymesterhez hasonlítja Putyin eme képességeit, aki képes nyilvánosan is villámpartiban szimultánt játszani, egyszerre több sakktáblán. Ha megfigyeljük azokat a legutóbbi fejleményeket, amelyek az amerikai és a nyugati gazdasági életben mentek végbe, akkor elmondhatjuk: Putyin személyisége eme szegmensének értékelésekor a nyugati sajtónak abszolút igaza van.
De hát miben is áll a lényege annak a kétségkívül tragikus helyzetnek, amiben a Nyugat, az USA találta magát ?
És miért
hallgat, hallgatnak erről, mint valami főbenjáró hadititokról, az egész
nyugati sajtó, a vezető nyugati közgazdászok? Nos, hát, tegyünk egy kísérletet arra, hogy az éppen most végbemenő gazdasági események lényegére rájöjjünk
– méghozzá úgy, hogy ennek során lehetőleg minél jobban
elvonatkoztatjuk önmagunkat a morál, az erkölcsiség, a geopolitika
tárgyalásának legapróbb összefüggéseitől is.
Nos, hát, miután a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal tudatára ébredt ukrajnai kudarcának, azt a célt tűzték ki maguknak, hogy – az orosz költségvetés bevételi forrásai szempontjából is fontos exportbevételeinek, az orosz valuta- és aranytartalékok alapvető forrásának, a kőolaj, és következésképpen a földgáz árának a leszorításával – megsemmisítsék az orosz gazdaságot. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Nyugat által elszenvedett ukrajnai kudarc valójában nem elsősorban katonai és politikai természetű.
Nos, hát, miután a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal tudatára ébredt ukrajnai kudarcának, azt a célt tűzték ki maguknak, hogy – az orosz költségvetés bevételi forrásai szempontjából is fontos exportbevételeinek, az orosz valuta- és aranytartalékok alapvető forrásának, a kőolaj, és következésképpen a földgáz árának a leszorításával – megsemmisítsék az orosz gazdaságot. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Nyugat által elszenvedett ukrajnai kudarc valójában nem elsősorban katonai és politikai természetű.
A kudarc valódi
oka, hogy Putyin igazából nem volt hajlandó a Nyugat ukrajnai
projektjét az orosz költségvetés terhére finanszírozni. Miáltal a
Nyugatnak ez a projektje eleve életképtelenségre ítéltetett, a közvetlen
jövőben és távlatilag is.
Legutóbb, még Reagan idején, a Nyugatnak a kőolajárak csökkentésére
irányuló taktikája még sikeres volt, és a Szovjetunió felbomlásához
vezetett. Ám a történelem nem ismétli önmagát. Ez alkalommal minden
másképpen sül el a Nyugat számára. Az, amivel Putyin a Nyugatnak válaszolt, egyszerre emlékeztet a sakkra is, és a dzsúdóra is.
Ez utóbbiban az ellenfélnek a támadásra felhasznált erejét ő, saját
maga ellen fordítják – miközben a védekező fél csupán minimálisan
vesztegeti saját erejét, eszközeit. Putyin tényleges politikája a
külvilág számára nem nyilvános. Ezért Putyin tényleges politikája nem a
hatást, hanem a hatékonyságot tűzi ki célul.
Csak nagyon kevesen vannak azok, akik értik, hogy Putyin e pillanatban voltaképpen mit is művel. És gyakorlatilag nincs olyan, aki tisztában lenne azzal, hogy a továbbiakban mit is fog csinálni. Bármennyire is furcsának tűnjék is ez most, Putyin – és csakis természetes aranyért – orosz kőolajat és földgázt ad el.
Putyin, persze, ezt nem kürtöli világgá, mint valami tolakodó reklámot. És, természetesen – közbülső fizetési eszközként – továbbra is elfogadja a dollárt. Ám az olaj és a gáz eladásából befolyó dollárokat azonmód átváltja természetes aranyra !
Ahhoz, hogy ezt megértsük, elegendő megtekintetni, hogy Oroszország arany- és valutatartalékában milyen ütemben nő az arany mennyisége – illetve ezt összevetni azzal, hogy ugyanabban az időszakban milyen mennyiségben nőttek az olaj és gáz eladásából származó orosz valutabevételek. (A felső grafikon a sanghaji tőzsdén be-, illetve visszaváltott arany mennyisége látható, míg az alsó grafikon a hetenkénti visszaváltásokat mutatja, – mindkettő tonnákban, illetve 2009 és 2014 között.)
Csak nagyon kevesen vannak azok, akik értik, hogy Putyin e pillanatban voltaképpen mit is művel. És gyakorlatilag nincs olyan, aki tisztában lenne azzal, hogy a továbbiakban mit is fog csinálni. Bármennyire is furcsának tűnjék is ez most, Putyin – és csakis természetes aranyért – orosz kőolajat és földgázt ad el.
Putyin, persze, ezt nem kürtöli világgá, mint valami tolakodó reklámot. És, természetesen – közbülső fizetési eszközként – továbbra is elfogadja a dollárt. Ám az olaj és a gáz eladásából befolyó dollárokat azonmód átváltja természetes aranyra !
Ahhoz, hogy ezt megértsük, elegendő megtekintetni, hogy Oroszország arany- és valutatartalékában milyen ütemben nő az arany mennyisége – illetve ezt összevetni azzal, hogy ugyanabban az időszakban milyen mennyiségben nőttek az olaj és gáz eladásából származó orosz valutabevételek. (A felső grafikon a sanghaji tőzsdén be-, illetve visszaváltott arany mennyisége látható, míg az alsó grafikon a hetenkénti visszaváltásokat mutatja, – mindkettő tonnákban, illetve 2009 és 2014 között.)
Nem is olyan régen brit tudósok ugyanarra a bizonyos következtetésre jutottak, ami pár éve az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának szakvéleményében vált ismertté. Mégpedig: Európa nem tud meglenni az Oroszország felől érkező energiahordozók nélkül.
Ami angolról a világ bármely más nyelvére lefordítva azt jelenti: „A
világ nem lesz képes a túlélésre, ha az energiahordozók világméretű
egyenlegéből kihagyjuk az Oroszországból érkező kőolaj- és
földgázszállítmányokat.”
Így az olajdollár hegemóniájára épülő nyugati világ egyszeriben katasztrofális helyzetben találta magát. Amelyben a Nyugat nem tud meglenni az orosz kőolaj és földgáz nélkül – ám Oroszország mostantól csak természetes aranyért cserében lesz hajlandó eladni olaját és földgázát.
Így az olajdollár hegemóniájára épülő nyugati világ egyszeriben katasztrofális helyzetben találta magát. Amelyben a Nyugat nem tud meglenni az orosz kőolaj és földgáz nélkül – ám Oroszország mostantól csak természetes aranyért cserében lesz hajlandó eladni olaját és földgázát.
Putyin mostani játszmájának pikantériája abban rejlik, hogy az a mechanizmus, amelynek keretében
Oroszország csak aranyért adja energiahordozóit, immár attól
függetlenül működik: kész-e a Nyugat arra, hogy az önmaga által
mesterségesen leszállított árú arannyal fizessen az olajért és a gázért,
vagy sem.
Oroszország ugyanis – folyamatos dollárbevételekkel rendelkezvén az
eladott kőolaj és földgáz után – bármikor vásárolhat e dollárokért
aranyat. Méghozzá a mostani, pont a Nyugat által minden, szabályos és
szabálytalan módon leszorított árakon.
– 2014-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök kinyitotta ezt az „aranyablakot” – fittyet hányva arra, hogy mit gondolnak és mondanak erről Washingtonban.
Putyin pedig, mindeközben, a Nyugat erőfeszítéseivel mesterségesen erőssé tett dollárokért adja el az orosz energiahordozókat. Melyekért azonmód aranyat vásárol fel – mely éppen a Nyugat igyekezetének következtében, most mesterségesen leértékelt. Putyin játszmájában van még egy érdekes momentum: az orosz urán. Melynek köszönhetően ég ma az Egyesült Államok minden hatodik villanykörtéje. Mely uránt Oroszország ma szintén dollárért ad el az Egyesült Államoknak.
Ily módon a Nyugat azzal a dollárral fizet Oroszországnak a kőolajért, a földgázért és az uránért, mely dollár vásárlóértéke, magának a Nyugatnak az igyekezete következtében, mesterségesen magas, a kőolajhoz és a földgázhoz viszonyítva. Ám Putyin csak arra használja ezeket a dollárokat, hogy értük kivonja Nyugatról annak természetes aranyát, amelynek dollárban kifejezett árát éppen a Nyugat szorította le mesterségesen.
Putyinnak ez az igazán ragyogó gazdasági kombinációja olyan helyzetbe hozza a Nyugatot, az USA-val az élen, mint azé a kígyóé, amely dühödten és eltökélten harapdálja saját farkát.
„Kína a továbbiakban áruiért nem fogad el dollárt”. A világsajtó jobbnak látta nem észrevenni a legújabb kor pénzügyi történelmének ezt a kolosszális eseményét.
És itt a kérdés még csak nem is az, hogy Kína, szó szerint, nem lesz hajlandó dollárért adni áruit. Kína
természetesen ez után is el fogja fogadni a dollárt – ám csupán mint az
áruiért járó közbülső fizetőeszközt. Ám Kína, miután megkapta a
dollárt, nyomban meg is fog tőle szabadulni, és arany- és
valutatartalékainak struktúrájában a dollárt valami mással fogja
fölváltani. Különben nem lenne semmi értelme annak, amit a kínai pénzügyi hatóságok bejelentettek:
„A továbbiakban Kína nem fogja tovább növelni dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait”. Vagyis Kína a különböző országokkal folytatott kereskedelméből befolyó dollárjaiért többé nem fog amerikai állami kincstárjegyeket (treasuries) vásárolni. Ahogy azt korábban állandóan tette.Vagyis Kína a jövőben valami másra fogja cserélni azokat a dollárokat, amelyek a továbbiakban nem csupán az Egyesült Államokkal, de általában bármely más országgal való kereskedelméből befolynak – hogy „ne növelje tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait”. És itt jön a legérdekesebb kérdés: mi lesz az, amivel Kína fel fogja váltani a kereskedelemből befolyó dollárjait? Milyen valutára – illetve milyen csereeszközre? A mostani kínai pénzügyi politika elemzése arra enged következtetni, hogy – a kereskedelemből befolyó dollárjait, vagy legalábbis azok jelentős részét – Kína szép csendben aranyra fogja átváltani, ahogy azt már, de facto, teszi is.
Ebben az idillben csupán egy kéredzkedő számára nincs hely: a dollárnak.
És ebben nincs semmi különös. Minthogy a dollár se nem kínai áru, se pedig nem orosz energiahordozó. A dollár csupán egy közbülső pénzügyi elszámolási eszköz – egy fölösleges közvetítő. Márpedig két önálló üzleti partner együttműködéséből a fölösleges közvetítőket, előbb-utóbb, ki szokták iktatni.
Itt mindjárt külön meg kell jegyezni: a természetes arany világpiaca eltörpül a tényleges olajszállítások világpiacához képest. A természetes arany világpiaca ráadásul még inkább mikroszkopikus, ha összevetjük a kőolaj, a földgáz, az urán – a különböző áruk – tényleges szállításainak világpiacával.
Az arany megnevezésekor a hangsúly azért van a „természetes” szón, mivel természetes (és nem papíron lévő) energiahordozóiért cserében Oroszország aranyat von el a Nyugattól. Mégpedig az energiahordozók kézzel fogható, és nem papíron megvalósuló leszállításáért cserében. Ugyanígy jár el Kína is, amikor – a jelenlegi, mesterségesen, többszörösével leszállított árú, ám valóban létező aranyat – elvonja a Nyugattól. Ellenértékeként annak, hogy kézzel fogható áruit ténylegesen leszállítja.
Nem váltak be a Nyugat azon reményei sem, hogy Oroszország és Kína – az általuk leszállított energiahordozókért, árukért cserében – elfogad majd mindenféle pénzérméket, illetve „papír aranyat”. Oroszországot és Kínát ugyanis, végső fizetőeszközként csupán az arany – az pedig csak mint kézzel is tapintható fém – érdekli.
Közbevetőleg: A papír alapú arany forgalma – csupán, mint az arany határidős szállítására adott kötelezvény (futures) – havonta mintegy 360 milliárd dollárt ér el a piacokon. Ezzel szemben havonta csak mintegy 280 millió dollár értékben valósul meg arany tényleges szállítása. Ami a kereskedések során ezer az egyhez arányt teremt a papír alapú, illetve a természetes arany között.
Itt mindjárt külön meg kell jegyezni: a természetes arany világpiaca eltörpül a tényleges olajszállítások világpiacához képest. A természetes arany világpiaca ráadásul még inkább mikroszkopikus, ha összevetjük a kőolaj, a földgáz, az urán – a különböző áruk – tényleges szállításainak világpiacával.
Az arany megnevezésekor a hangsúly azért van a „természetes” szón, mivel természetes (és nem papíron lévő) energiahordozóiért cserében Oroszország aranyat von el a Nyugattól. Mégpedig az energiahordozók kézzel fogható, és nem papíron megvalósuló leszállításáért cserében. Ugyanígy jár el Kína is, amikor – a jelenlegi, mesterségesen, többszörösével leszállított árú, ám valóban létező aranyat – elvonja a Nyugattól. Ellenértékeként annak, hogy kézzel fogható áruit ténylegesen leszállítja.
Nem váltak be a Nyugat azon reményei sem, hogy Oroszország és Kína – az általuk leszállított energiahordozókért, árukért cserében – elfogad majd mindenféle pénzérméket, illetve „papír aranyat”. Oroszországot és Kínát ugyanis, végső fizetőeszközként csupán az arany – az pedig csak mint kézzel is tapintható fém – érdekli.
Közbevetőleg: A papír alapú arany forgalma – csupán, mint az arany határidős szállítására adott kötelezvény (futures) – havonta mintegy 360 milliárd dollárt ér el a piacokon. Ezzel szemben havonta csak mintegy 280 millió dollár értékben valósul meg arany tényleges szállítása. Ami a kereskedések során ezer az egyhez arányt teremt a papír alapú, illetve a természetes arany között.
Amikor
Putyin beveti azt a mechanizmust, hogy a piacról ténylegesen kivonja a
Nyugat által mesterségesen leértékelt egyik csereeszközt (az aranyat),
cserében egy, a Nyugat által mesterségesen felértékelt, másik
csereeszközért (a dollárért) – ezzel elindította azt a visszaszámlálást,
amellyel véget ér az olajdollárnak a világszerte élvezett hegemóniája.
<<< Ez jelentheti az USA és a Nyugat számára a végső gazdasági kiütést. K.O.
/* Sajnos egyéni megérzésem arra sarkall, hogy ennél a pontnál az Irányítók, a háttérhatalom közbe fog lépni, hiszen nem azért hozták létre a jelenlegi FED-típusú magán.központi bank-rendszert, hogy a Paul Warburg által kivitelezett Irányítói hálózatot egykönnyen feladják !
Semmi áron nem fogják....., azaz egyenes út vezet a végső világháborúba, melyből az emberek megtanulják és elfogadják majd azt a világrendet, ami követi a kásozt. Hiszen pusztulásnál minden csak jobb lehet....... (SBG Buddha - VilagHelyzete megj.) /
/* Sajnos egyéni megérzésem arra sarkall, hogy ennél a pontnál az Irányítók, a háttérhatalom közbe fog lépni, hiszen nem azért hozták létre a jelenlegi FED-típusú magán.központi bank-rendszert, hogy a Paul Warburg által kivitelezett Irányítói hálózatot egykönnyen feladják !
Semmi áron nem fogják....., azaz egyenes út vezet a végső világháborúba, melyből az emberek megtanulják és elfogadják majd azt a világrendet, ami követi a kásozt. Hiszen pusztulásnál minden csak jobb lehet....... (SBG Buddha - VilagHelyzete megj.) /
Ezzel Putyin bevitte a Nyugatot abba a zsákutcába, amelyből hiányzik bármiféle pozitív gazdasági perspektíva. Mostantól
a Nyugat fordíthat bármekkora erőfeszítéseket, bármekkora eszközöket
arra, hogy mesterségesen növelje a dollár vásárlóerejét, csökkentse az
olaj árát, és mesterségesen leszorítsa az arany vásárlóerejét.
A
gondot az fogja okozni a Nyugat számára, hogy a rendelkezésére álló
természetes arany készletei végesek. Ezért minél inkább fog törekedni a
Nyugat arra, hogy a dollárhoz viszonyítva elértéktelenítse a kőolajat és
az aranyat, annál gyorsabb ütemben fognak apadni az egyre olcsóbb
aranyból rendelkezésére álló, ám távolról sem végtelen tartalékai.
E Putyin
által mesterien megjátszott gazdasági kombináció során a természetes
arany a Nyugat tartalékaiból gyors ütemben áramlik majd át
Oroszországba, Kínába, Brazíliába, Kazahsztánba és Indiába – a BRICS országokba. Ha
természetes aranyból való készletei továbbra is ilyen ütemben
csökkennek majd, a Nyugat által megteremtett, az olajdollárra épülő
világrend összeomlása előtt a Nyugat már nem fog tudni tenni semmit
Putyin Oroszországával szemben. Azt a helyzetet, amibe Putyin az
Egyesült Államok által vezetett Nyugatot hozta, egy sakkjátszmában úgy
hívják: a felek egyike időhiányba („Zeitnot”) került.
A nyugati világ még soha nem látott olyan gazdasági eseményeket, jelenségeket, mint amilyenek a szemünk láttára mennek végbe. A Szovjetunió – amikor estek az olajárak – sietve eladta aranyát. Oroszország, ezzel szemben – megint csak az olajár esésének közepette – az aranyat sietve vásárolja. Így Oroszország immár közvetlenül aláásta az olajdolláron alapuló világuralom amerikai modelljét.
A nyugati világ még soha nem látott olyan gazdasági eseményeket, jelenségeket, mint amilyenek a szemünk láttára mennek végbe. A Szovjetunió – amikor estek az olajárak – sietve eladta aranyát. Oroszország, ezzel szemben – megint csak az olajár esésének közepette – az aranyat sietve vásárolja. Így Oroszország immár közvetlenül aláásta az olajdolláron alapuló világuralom amerikai modelljét.
Ám az, amit a BRICS országai – élükön Oroszországgal és Kínával – most csinálnak, az gyakorlatilag megváltoztatja a dollár szerepét és státuszát a világ valutáris rendszerében. Moszkva és Peking együttes akcióinak eredményeként az Egyesült Államok nemzeti valutája, végső csere- és felhalmozási eszközből csak afféle közbülső csereeszközzé változik. Amelynek csupán az a rendeltetése, hogy ezt a közbülső csereeszközt átváltsák egy másik és valóban végleges csereeszközzé: arannyá. Így a dollár gyakorlatilag elveszíti szerepét, mint a csere- és felhalmozás végső eszköze – átadva eme mindkét szerepét egy másik, általánosan elismert, nemzetiségtől és politikától független monetáris eszköznek: az aranynak.
A Nyugatnak
hagyományosan két módszere volt arra, hogy elhárítsa az olajdollárra
épülő világmodell hegemóniáját, és a Nyugat ebből eredő aránytalanul
széleskörű előjogait fenyegető veszélyeket.
2. A másik ilyen eszköz – amit a Nyugat rendszerint akkor vet be, amikor az első eszköz nem válik be –: a katonai agressziók, a bombázások.
Oroszország esetében azonban a Nyugat számára a kettő közül egyik sem alkalmazható: vagy azért, mert lehetetlen, vagy azért, mert elfogadhatatlan.
Mégpedig azért, mert, először is: az orosz lakosság – ellentétben sok más ország lakosságával – semmiképpen sem hajlandó szabadságát, gyermekei jövőjét felcserélni az akár már most rögtön is megkapható nyugati kolbászra. Ez már azokból a nyugati közvélemény-kutatásokból is nyilvánvalóvá válik, amelyekben Putyin népszerűsége rekordmagasságokban található. Például az a személyes barátság, ami Washington favoritját, Navalnijt fűzi McCain szenátorhoz, igen csak nem tett jót sem neki, sem Washingtonnak. Azt követően, hogy erről értesült a sajtóból, az orosz lakosság 98 %-a immár semmi másnak nem tekinti Navalnijt, mint Washington vazallusának, az orosz nemzeti érdekek elárulójának. Ezért azok a nyugati szakértők, akik a valóság talaján állnak, még csak álmodni sem mernek bármiféle színes forradalomról Oroszországban.
Ami a második, a Nyugat számára hagyományos módszert, a közvetlen katonai agressziót illeti: Oroszország
se nem Jugoszlávia, se nem Irak, se nem Líbia. Bármilyen Oroszország
ellen, orosz területen indítandó, nem nukleáris hadművelet esetén a
Nyugatot, élén az Egyesült Államokkal, megsemmisítő vereség várja.
És a Pentagon tábornokai – akik ténylegesen az irányítói a NATO erőinek – ezzel nagyon is tisztában vannak. Ugyanígy
nincs esélye egy Oroszország elleni nukleáris háborúnak sem, beleértve
az un. „megelőző és lefegyverző nukleáris csapás” koncepcióját is.
A NATO
egyszerűen nem rendelkezik egy olyan csapásmérés technikai
lehetőségével, ami által teljesen hatástalanítani lehetne Oroszország
nukleáris potenciálját, e potenciál számtalan megnyilvánulásával
egyetemben. Ebben az esetben elkerülhetetlen lenne egy tömeges, megtorló
válaszcsapás az ellenségre, annak területére. És egy ilyen válaszcsapás
kumulált ereje éppen elegendő lenne ahhoz, hogy a túlélők utóbb már
irigyeljék a holtakat. Vagyis egy nukleáris tűzpárbaj eleve nem
jelenthetne megoldást az olajdollárra épülő világrend érlelődő
összeomlásának problémájára.
Jobb esetben ez jelentené e világrend történetében a zárófejezetet, az utolsó állomást. Rosszabb
esetben ez elvezetne a nukleáris télhez, minden élőlény kipusztulásához
– kivéve talán a baktériumoknak azokat a mutánsait, amelyek a sugárzás
hatására keletkeznének.
A vezető nyugati gazdasági réteg látja a végbemenő jelenségeket, tisztában is van azok lényegével.
A vezető nyugati közgazdászok, kétség kívül, tisztában vannak azzal, hogy a nyugati világ – beleesve Putyin gazdasági aranycsapdájába – milyen mélységesen tragikus és kilátástalan helyzetbe került. Hiszen a Bretton Woods-i megállapodások létrejötte óta mindenki jól tudja azt az alapvető szabályt:
„Akinek több az aranya, az állapítja meg a játékszabályokat”.
Ám Nyugaton
erről mindenki hallgat. Mégpedig azért hallgatnak, mert senki sem tudja,
hogyan lehetne most már ebből a helyzetből kikeveredni.
És, éppen ezért, ha valaki elkezdené elmagyarázni a nyugati közvéleménynek a végbemenő gazdasági katasztrófa minden részletét, akkor ez a bizonyos közvélemény az olajdollárra épülő világrend hívei számára legszörnyűbb kérdéseket kezdi majd föltenni.
Amelyek így hangzanak majd:
– Meddig lesz képes a Nyugat természetes aranyért olajat venni Oroszországtól?
– És mi lesz az olajdollárral az után, hogy a Nyugatnak elfogy majd a természetes aranya – amivel kifizethetnék az orosz kőolajat, földgázt és uránt, továbbá a kínai árucikkeket?
Ezekre a látszólag egyszerű kérdésekre ma Nyugaton nem tudja a választ senki.Hát, uraim, ezt hívják sakk-mattnak. A játéknak vége.
És, éppen ezért, ha valaki elkezdené elmagyarázni a nyugati közvéleménynek a végbemenő gazdasági katasztrófa minden részletét, akkor ez a bizonyos közvélemény az olajdollárra épülő világrend hívei számára legszörnyűbb kérdéseket kezdi majd föltenni.
Amelyek így hangzanak majd:
– Meddig lesz képes a Nyugat természetes aranyért olajat venni Oroszországtól?
– És mi lesz az olajdollárral az után, hogy a Nyugatnak elfogy majd a természetes aranya – amivel kifizethetnék az orosz kőolajat, földgázt és uránt, továbbá a kínai árucikkeket?
Ezekre a látszólag egyszerű kérdésekre ma Nyugaton nem tudja a választ senki.Hát, uraim, ezt hívják sakk-mattnak. A játéknak vége.
VISSZA
GREN Lakásprogram
Lakáshoz jutás akár önerő nélkül ,hitelkiváltás adósságrendezés tartós bérlet regisztrált tagjainknak.
GREN LTP Program
20.000 ft megtartáshoz , és 30 % állami támogatáshoz juthat havonta minden regisztrált tag !
GREN Arany Program
Havonta akár 2 g befektetési arany jóváírása , és akár havi 5 % hozam elérése a regisztrált tagoknak .
GREN Előregisztrációs előny
A kedvezményes időszak alatt 3 millió Ft autótámogatást ,vagy 3 millió Ft ingatlan cél elérésének a lehetősége .
GREN Beköltözés 30% -tól
A feltételek teljesülése esetén ,30 % önerő befizetésétől , kezes és jövedelem vizsgálat nélkül az ingatlan birtokba vehető.
SAFE 77 Költözz Most
Fektessen ingatlanba ,és részesüljön a bérbeadás hasznaiból ,és szerződésben rögzített ingatlan hozamból.
GREN Ingatlan Bérbeadás
Ingatlan bérbadásból származó jövedelem a feltételek teljesülésekor , a Wood General Kft céges ingatlan portfóliójában 1/2 arányban .
GREN Adósság rendezés
A GREN program keretében a lakás cél magvalósítása kiváltható a háztartások adósság állományának a rendezésére is .
Gren Autóprogram
A GREN program egyedi autó finanszírozási programot indít ,mely használt autó vásárlásához is igénybe vehető .
GREN Letéti Számla
A regisztrált tag lakás alap számlája ügyvédi letéti számlán gyűlik, mely kiemelt védelmet és OBA garanciát nyújt a céggel szemben történt bármely esemény bekövetkezésére.
Gren Támogatások Jutalékextrák
A GREN program egyedül álló módon akár 50 ezer Ft támogatást nyújt cége vagy egyéni vállalkozása havi járulékainak befizetéséhez, és további 8 extra támogatást kínál .
GREN Hitel kiváltás
A Gren program keretében lehetőség van milliós összegek felhalmozására ,mely új megállapodást ,és jelentős engedményeket eredményezhet bankjánál .